Napi evangélium

Itt egy gyönyörű film!! Bölcsességért imádkozom, azért, hogy a tudósaink a világ titkait felfedezve, egymáshoz és igazi céljainkhoz közelebb vezessenek bennünket! A gyűlölet, az egy tanulás által szerzett téves, kártékony tudás, mely a rossz tulajdonságokat meglovagolva, pusztulásba taszítja áldozatát! A társadalmunkban ha bölcsen, okosan tanítanának, akkor nem csak, hogy ledőlnének a félelmeink, az egymástól elválasztó falak, hanem meg sem épülnének azok!

Úgy látom, hogy a türelmes bölcsesség által megtalált és elsajátított igazságok mindannyiunkat jobbá, tisztábbá, szabadabbá tesznek! Szeretettel kérlek, őszinte tisztelettel becsüljük meg az Isten által ajándékozott igazi tanítókat, a bölcs embereket, és mi is kérjük a jó Istentől a bölcsesség ajándékát, törekedjünk tiszta forrásból merített igazságok elsajátítása által a bölcsességre!

Szeretettel,

Csaba t. 

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.

Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”

Mt 7,7-12

A love -story kultúrán felnőtt embernek kemény beszéd Jézusnak a kortársiról mondott egyik - másik kijelentése! "Ez a nemzedék gonosz nemzedék." Ne feledjük, Jézus nem ítélkezik, hanem sír Jeruzsálem falai előtt, és a keresztet hordozva is azt mondja, hogy: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok!" Lk 6,28 

Nagyböjt csendjében döbbenten elmélkedjünk el Jézus szavain: “Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!

Íme, elhagyottá lesz a ti házatok.

Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” Mt 23, 37

Bűneimet siratva,

Csaba t. 

U.i. Talán  ha elolvassuk Flavius Josephus: A zsidó háború című művét, jobban megértjük Jézus sírásának az okát!

És miközben átengedem magam szülővárosom pusztulásán érzett fájdalmamnak, az események elbeszélésével egyúttal ennek a hangulatomnak is áldozni akarok. Mert hogy a belső viszály volt oka a város pusztulásának, és hogy maguk a zsidók zsarnokai kényszerítették a rómaiakat akaratuk ellenére, hogy erőszakhoz nyúljanak, és felgyújtsák a szent templomot, annak tanúja maga Titus császár, a templom elpusztítója, aki az egész háború alatt (16) szánakozott a népen, hogy vakon követte a lázadókat, és aki a város elpusztítását saját jószántából ismételten halogatta, és húzta-halasztotta az ostromot, hogy módot adjon a bűnösöknek arra, hogy észretérjenek. Ha pedig valaki kifogást emelne az ellen, hogy én fájdalmamban hazám sorsa miatt, a zsarnokok és bandáik ellen lépten-nyomon vádat emelek, tulajdonítsa fájdalmamnak azt, hogy a történetírás törvényei ellen vétettem. Mert a római fennhatóság alatt élő városok között egy sem volt olyan virágzó, mint a mi fővárosunk, és egy sem zuhant oly feneketlen szerencsétlenségbe, sőt azt hiszem, nincs olyan történelmi szerencsétlenség, amely a zsidók pusztulásához volna fogható. Az pedig, hogy nem is idegen ember volt ennek az oka, szinte lehetetlenné teszi számomra, hogy legyűrjem fájdalmamat. Ha valaki olyan kérlelhetetlen bíró, hogy szívéből teljesen kirekeszti a szánalmat, akkor írja a tényeket a történelem, a siralmakat pedig a történetíró rovására.

A zsidó háború

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró  tömeg, de ő így szólt  hozzájuk:

„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más  jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az

Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a  nemzedékkel együtt megjelenik  Dél királynője  is, és  helyeselni fogja  elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki  van, mint Jónás.”

Lk 11,29-32

„Amikor imádkoztok,  ne szaporítsátok a  szót, mint  a pogányok!" 

Áj fel, ne fejezd be a mondatot mit éppen olvasol,  indulj el imádkozni! Semmi fontosabb dolgod nincs, hisz teremtő Istened vár reád, én is elindulok..... 

Csaba t. 

A hegyi beszédben Jézus így  szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok,  ne szaporítsátok a  szót, mint  a pogányok!  Azt hiszik  ugyanis, hogy  akkor nyernek meghallgatást,  ha sokat  beszélnek. Ne  utánozzátok őket!  Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire  van szükségtek, még  mielőtt kérnétek őt.  Ti tehát így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved; 

jöjjön el a te országod; 

legyen meg a te akaratod, 

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd  meg  vétkeinket,  miképpen  mi  is  megbocsátunk  az  ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Mert ha  ti  megbocsátjátok  az  embereknek,  hogy  (ellenetek)  vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem  bocsátotok nmeg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”

Mt 6,7-15 

"Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek,  velem nem tettétek!” 

Járjunk Jézus kedvébe, keresünk egy egyszerű, kis embert egy koldust és hívjuk meg egy kávéra, egy süteményre!! Vagy valakit, akinek amúgy nem irtunk volna levelet, írjunk egy pár kedves sort!! Gondold csak át, magát Jézust viszed el a cukrászdába, Jézust hívod fel telefonon mekkora öröm, mekkora kegyelem, ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget!! 

Egy dolog a fontos, olyant ajándékozzunk meg figyelmes szeretetünkkel, aki nem tudja viszonozni......

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Egy gyermekünk élete első foghúzásánál, félelmében belekapaszkodik társa bátorító kezébe!!  

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és  helyet foglal dicsőséges trónusán,  akkor minden nemzet  összesereglik előtte,  ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.  Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai,  vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és  ti innom adtatok; idegen voltam,  és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és  ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”

Erre megkérdezik tőle az igazak:  „Uram, mikor láttunk téged éhezni,  hogy enni adtunk volna  neked, vagy  szomjazni, hogy inni  adtunk volna?  Mikor láttunk  idegenként,  hogy  befogadtunk   volna,  vagy  ruhátlanul,   hogy betakartunk volna  téged?  Mikor  láttunk  betegen  vagy  börtönben,  hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király  így felel: „Bizony, mondom  nektek:

Amit e legkisebb  testvéreim közül  eggyel is  tettetek, velem  tettétek!”

Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az  örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és  nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam  és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”

Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy  szomjazni, idegenként vagy  ruhátlanul, betegen  vagy börtönben,  és nem  siettünk  a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek,  velem nem tettétek!” Ezek akkor  az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

 Mt 25,31-46

Fogyasztás, hatalom, birtoklás! A gonosz lélek ma is ugyanazokkal a cselekkel szedi az áldozatait! Fogyassz, habzsolj, tégy csodát saját magadért, mond a köveknek, hogy váljanak kenyérré! Ha ez nem válna be, ott a másik kísértés! Dobd le magad fényes nappal a templom tetejéről, az emberek csodálnak, te leszel a király, hatalmad lesz, uralkodhatsz társaidon! Nem csak a fogyasztás és a hatalomvágy van ott minden emberben, hanem a birtoklás vágya is!  Megengedheted magadnak, vedd el, vidd haza, a tied lesz!

Krisztus ellene mond a csábításoknak! A táplálkozásban megvan bennem a szent mértékletesség, a ruházkodásban, otthonom berendezésében a reális igényem, vagy a mohóság vezet? Társaimmal való viszonyomban a szolgáló szeretet, vagy a másik lehengerlő, letaposó hatalom utáni vágyé a döntés? 

Nagyböjtben tudatos döntéssel a finom, drága ételek helyett forduljak az egyszerű, egészséges, tiszta táplálékok felé! Holmijaim közül mindaz mi fölösleges, nagylelkű döntéssel adjam oda azoknak, kiknek szüksége van rá! E szent negyven nap alatt, ha hatalmamban is áll, hogy másoknak utasításokat adjak, helyette próbáljam meg a krisztusi szolgáló szeretet által mozgatni a ránk bízottakat! 

Elcsendesedve vegyem észre, hogy hol és mivel támad a gonosz, hogy akarja az én, a családom vesztét okozni!

Szeretettel,

Csaba t. 

Abban  az  időben:  A  Lélek  a  pusztába  vitte  Jézust,  hogy  a   sátán megkísértse.

Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá  a kísértő és  így  szólt: „Ha  Isten  Fia vagy,  mondd,  hogy ezek  a  kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel  él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”

Ezután a  szent  városba  vitte  őt  a  sátán,  és  a  templom  oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva  van:

Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön  hordozzanak téged, hogy kőbe  ne üsd a lábadat!”  Jézus ezt  válaszolta: „De az  is írva  van: Ne  kísértsd Uradat, Istenedet!”

Végül egy igen  magas hegyre  vitte őt a  sátán. Megmutatta  neki a  világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha  leborulsz  és  imádsz  engem!”  Ekkor  Jézus  azt  mondta  neki:

„Takarodj, sátán! Mert  írva van:  Uradat, Istenedet imádd,  és csak  neki szolgálj!”

Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

Mt 4,1-11

Aktív  és passzív élet!!  Amint az életrevaló legény hívja a táncba a lányt, ugyanúgy Jézus is bátran megszólítja a tanítványait és hívja őket: "Gyertek emberek halászává teszlek titeket!" A fiatalok ott hagyják a halászhálót, a bankot (vámasztalt), mindent és az ekeszarvára téve a kezüket mennek, hátra sem néznek!! Sajnos a mai Egyház inkább a sarokban ülő, petrezselymet áruló vénleányhoz hasonlít, aki várja, hogy jöjjön fehér lovon a szent, jólfésült keresztény, aki áhítattal hallgatja az ő panaszait, amiért oly kevesen kérik öt fel táncra!

Adná az Isten hogy betöltsön Jézus Krisztus bátorsága, dinamizmusa, hogy merjük az evangélium örömével megszólítani a fiatalokat, ne a botrányoktól féljünk, hanem Istenben bízzunk! Higgyünk a mindmáig munkálkodó élet Urában!!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Szent Lászót megszólítja az Úr,  Szalontai gyerekek előadása a lendvai Szent Katalin templomban, Szlovéniában.

Amikor Jézus egyszer  Kafarnaumban járt, meglátott  egy Lévi nevű  vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre  fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát  rendezett  házában.  Jézussal  együtt  sok  vámos  és  más  ember telepedett az  asztalhoz.  A  farizeusok és  az  írástudók  méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az,  hogy ti a vámosokkal meg  a bűnösökkel együtt  esztek és  isztok?”  Jézus felelt  meg nekik:  „Nem  az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem,  hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”

Lk 5,27-32

Önuralom! Az egyik szentmisén, egy 4-5 éves gyermek végig hisztizett, néztem az anyukát aki angyali türelemmel viselte a gyermek hangulatának változásait, az azzal járó dühkitöréseket jelző hangeffektusokat! Jól nevelten mosolyogtam, de lelkem mélyén sajnáltam a gyermeket! Sajnáltam, mert bár sok mindent ajándékoznak neki a szülei, de az élet vezetéséhez egyik legfontosabb készséget, az önuralmat úgy tűnik, hogy nem tanítják gyermeküknek! 

Gondok, bajok, zavaró körülmények mindig is voltak, lesznek körülöttünk és bennünk, ezért gyermekeinket meg kell tanítani terhelés alatti üzemmódban is működni! Optimális feltételek mellett biztos, hogy könnyebb a feladatainkat ellátni, de nehézségek, gondok mellett, sőt ellenszélben is haladnunk kell a magunk által kijelölt úton, mert másképp a gonosz lélek biliárdgolyóivá, játékszereivé vállunk! 

Gondolkodjunk el, az étkezésben, a beszédben, a mindennapi élet különféle helyzeteiben ki parancsol nekünk, ki mozgatja nyelvünket, kezünket, lábunkat, ki irányítja gondolatainkat, döntéseinket? Akaratommal én döntöm el, hogy mikor, mit és mennyit eszem, és ezt csak a tudatosan vállalt böjt által tudom megtanulni! De ugyanúgy böjtöltethetem a nyelvemet is azáltal, hogy nem beszélek, vagy azáltal, hogy bizonyos indulatszavakat nem ejtek ki! Eleinte furcsa lesz, de ha elindulsz ezen az úton akaraterődet edzve, rájössz, hogy jó otthon lenni saját testedben, uralkodni mindazokon a készségeken, miket a jó Isten nekünk ajándékozott!

Egy jó szülő a gyermekének megmagyarázza, hogy az iskolában, templomban, vagy akár ha látogatóba megyünk, akkor nyugodtan kinézünk a fejünkből, figyelünk!!! Igen, az emberek hozzánk szólnak és mi figyelünk, mert ezáltal okosabbak, ügyesebbek leszünk, szépen viselkedünk, hogy ne legyünk mások terhére, mert azt amit te elvársz másoktól, azt kell te is nyújtsd másnak! Több ezer gyermeknek magyaráztuk ezt el, és azt látom, hogy a gyermekek megértik, s lassan felnőve így hasznos tagjai lesznek a társadalomnak!

Nagyböjt van, egyszerű kis lépésekkel induljunk el az önnevelés útján, tanuljunk meg viselkedni, parancsolni önmagunknak, hogy egy boldog társadalomban mi is boldogok lehessünk!!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Gyermek szépen viselkedik a fogorvosnál.

Keresztelő János tanítványai  egyszer Jézushoz  járultak, és  megkérdezték tőle: „Miért  van az,  hogy mi  és a  farizeusok gyakran  böjtölünk, a  te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik:  „Vajon szomorkodhat-e a násznép,  amíg velük  van a vőlegény?  Eljönnek a  napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

Mt 9,14-15

Mert aki  meg akarja menteni életét, elveszíti azt.  De aki elveszíti életét  énmiattam, megmenti azt. Lk 9, 25

Az lesz a miénk mit nagylelkűen megosztok, s mihez görcsösen ragaszkodok azt elveszítem! Nem birtokolva birtokolok, mert a szegénységem az igazi gazdagságom, mihez mindennél jobban kellene ragaszkodnom!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Amikor Péter apostol megvallotta,  hogy Jézus a Messiás,  akkor az Úr  így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének,  a főpapok és az  írástudók elutasítják, megölik,  de harmadnapra  feltámad.”

Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki  utánam akar jönni, tagadja meg  magát, vegye föl mindennap  a keresztjét,  és úgy  kövessen engem!  Mert aki  meg akarja menteni életét, elveszíti azt.  De aki elveszíti életét  énmiattam, megmenti azt. Mit  használ az embernek,  ha a egész  világot megnyeri  is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”

Lk 9,22-25

"Atyád, aki a rejtekben jelen van!" Mt 6, 18

Rejtőzködő Istenem mint gyógyító ír a sebre, olyan jól esnek drága szavaid! Sokat nyüzsgünk, fontoskodunk, szerepelünk, izgünk, mozgunk és sokszor sajnos mindez csak rólunk szól, még akkor is mikor jótékonykódunk, vagy éppen imádkozunk, magunk múló személyét fényezzük, de boldogabbak ettől soha nem leszünk!! A földben láthatatlanul megbúvó mag nyugalmáért imádkozom, mely nem látszani akar, hanem élni, gyökeret eresztve erőt gyűjt, hogy a fekete föld köpenyét átdöfve az ég felé  törve maga is részese legyen, a létezés csodájának! A kis mag tavaszi esőtől áztatott földben akár egy remete egymagában van, de ez a csendes lét az élet hordozásában, továbbadásában, Teremtője partnerévé nemesíti! 

A nagyböjti szentidőben segíts elcsendesedni, megérteni, hogy a kevés a több, a szegénység gazdagság,  s csend a párbeszéd forrása, mert a termékeny magányba vissza vonulva veled találkozunk, végtelenre szomjazó bomló létünk beteljesítőjébel! 

Istent kereső lélekkel,

Csaba t.  

A  hegyi   beszédben   Jézus  így   szólt   tanítványaihoz:   Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne  hivalkodjatok  az emberek  előtt,  mert így  a  mennyei Atyától nem kaptok  értük jutalmat.  Amikor tehát  alamizsnát osztasz,  ne kürtöltess magad előtt,  mint a  képmutatók teszik a  zsinagógákban és  az utcákon, hogy dicsérjék őket az  emberek! Bizony mondom nektek, ezzel  már meg is kapták jutalmukat. Amikor te  adsz alamizsnát, ne tudja bal  kezed, mit cselekszik a  jobb kezed,  hogy adományod rejtekben  legyen, és  akkor Atyád jutalmaz  meg érte,  aki  lát téged  a  rejtekben is.  Amikor  pedig imádkoztok, ne  legyetek olyanok,  mint a  képmutatók, akik  szeretnek  az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva  imádkozni!

Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a  szobádba, és  zárt  ajtó mögött,  a rejtekben  imádkozzál  Atyádhoz!

Atyád, aki  a  rejtekben is  lát,  megfizet neked.  Amikor  böjtöltök,  ne legyetek mogorvák,  mint  a képmutatók!  Keserű  arcot mutatnak,  hogy  az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már  meg is kapták jutalmukat. Amikor te  böjtölsz, illatosítsd be hajadat és  mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.

Mt 6,1-6.16-18

„Bizony  mondom nektek,  mindenki, aki  értem és  az evangéliumért elhagyja  otthonát,  testvéreit, anyját,  apját,  gyermekeit vagy földjét,  százannyit kap;  most, ezen  a világon  otthont,  testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban  pedig  örök  életet.+

A lelki élet kezdetén, én úgy gondoltam, hogy mindenről le kell mondanunk az örök életért. Csak az utóbbi időben figyeltem fel az evangéliumban olvasott mondatra, a "száz annyit kap"-ra. A jó Isten nem csak a fontos lelki dolgokra figyel, hanem pl. a Miatyánk imádságban a mindennapi betevő falatra is. Döbbenetes, hogy én lemondtam papi nőtlenségben a saját gyermekemről, s lám Isten száz annyit adott. A kérdés az, hogy Isten ajándékait ajándékként tudom-e felfogni? Ismerek olyan papot, aki úgy éli meg, hogy az általa lemondott család helyében az egyházközség nagy családját kapta és boldogan éli életét, szép nagycsaládjában teljesedik az élete. Sajnos ismerek olyan házaspárt is, akiket bár a jó Isten megajándékozott 5 aranyos gyermekkel, mégis egymás életét pokollá tették és ma már nem is akarnak találkozni egymással. A gyermekeik sokkal több puszit adnak nekem, a "szentjózsefi értelemben vett apjuknak", mint a természetes szüleiknek.

Istent nagyvonalúságban, nagylelkűségben nem lehet felülmúlni. Ő amikor arra kér, hogy "tömött, túlcsorduló mértékkel adjatok mert nektek is úgy fognak visszaadni", akkor Ő ezt szó szerint, komolyan gondolja, és egészen biztos, hogy adósunk nem marad. Ezért is bátorítok, biztatok mindenkit, hogy merjen nagyvonalú lenni, jószívű és amig teheti két kézzel ossza mindazt mit Isten rábizott, és bölcsen végrendelkezzen anyagi javai felett is. 

Sok szeretettel, 

Csaba t. 

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt,  és ezt mondta Jézusnak:  „Nézd, mi mindent  elhagytunk, és követtünk  téged.”

Jézus így  válaszolt: „Bizony  mondom nektek,  mindenki, aki  értem és  az evangéliumért elhagyja  otthonát,  testvéreit, anyját,  apját,  gyermekeit vagy földjét,  százannyit kap;  most, ezen  a világon  otthont,  testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban  pedig  örök  életet.  Sokan  lesznek  az  elsőkből  utolsók,  az utolsókból pedig elsők.”

Mk 10,28-31