Napi evangélium

Dominó! Gondolom mindannyian játszottunk ezekkel az egyforma, számozott téglalapocskákkal, majd beleunva a klasszikus dominózásba, a kis kockákat hosszú sorba, egymás mellé állítottuk, hogy egyetlen mozdulattal halomba döntsük az egész felépítményt! A gonosz lélek is így játszik velünk, ő egy bűnnel nem elégszik meg, azt szeretné, hogy egy hibánkból, tévedésünkből sok legyen, és ezért megtesz mindent, hogy a bűnnek örvénye elragadja az áldozatot, hogy így egyre mélyebbre sodorja az elesett embert és az ő környezetét. Sajnos így lesz egy hazugságból egyre több, és egyre fájdalmasabb, a bűnős kapcsolatból abortusz, majd akár kétségbeesett öngyilkosság! Jézus a bűnök spiráljában vergődő embert nem elítéli, hanem felszabadítja! Ő a mi Megváltónk, ezért szól szelíden a házasságtörő asszonyhoz: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

A focicsapat ha kap egy gólt, a kudarctól összeomolhat, és akkor játékuk kapkodásba torkoll, a védekezés darabjaira hull, és az ellenfél annyi pontot szerez amennyit jónak lát! Amennyiben a pontot vesztett csapat tagjai nem torpannak meg, szégyenkezve, mindent feladva nem engedik el az elöttük lévő lehetőségeket, hanem egymásban bízva, - reménnyel kudarcon felülemelkednek - , megvan minden esélyük, hogy a vesztes csatát megfordítva, eredményes, szép játékukkal a győzelmet kivívják! 

Mindannyiunknak, kik bűnöket követtünk el, ugyanazt mondja Jézus Krisztus: "Nem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" Menj, s mutasd meg, hogy a benned lévő jóság, szeretet, kitartás képes legyőzni a rosszat! Diadalmasan mutasd meg mindenkinek, hogy téged az én mennyei Atyám teremtett, aki selejtet, rossz embert nem teremt! Menj és diadalmaskodj, én bízom benned, te meg tudod csinálni, képes vagy szentül, jó végre vinni a te dolgodat, ott állok melletted, el tudod érni a te legszebb álmodat!

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben Jézus  kiment az Olajfák-hegyére.  Kora reggel pedig  újra megjelent a  templomban.  A  nép  köréje  sereglett,  ő  pedig  leült,  és tanította őket.  Az  írástudók és  a  farizeusok egy  házasságtörésen  ért asszonyt vittek  eléje.  Odaállították  középre,  és  így  szóltak  hozzá:

„Mester, ezt az  asszonyt házasságtörésen érték.  Mózes azt parancsolta  a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy  próbára tegyék,  és vádolhassák.  Jézus lehajolt,  és  az ujjával  írni  kezdett  a  földön.  Ők  azonban  tovább  faggatták.   Erre fölegyenesedett, és azt  mondta nekik:  „Az vesse  rá az  első követ,  aki közületek bűn nélkül  van!” Aztán újra  lehajolt, s tovább  írt a  földön.

Azok meg ennek  hallatára egymás  után eloldalogtak, kezdve  a véneken,  s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett  és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem  ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az  asszony. Erre Jézus azt mondta neki:  „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Jn 8,1-11

Itt állok én is szeretteim sírjánál, és kihez kiálthatnák bizalommal, ha nem tehozzád Istenem!! Itt a halál völgyében, Lázár sírjánál minden tudós, bölcs ember elhallgat , senkinek nincs reményt, hitet adó tanítása egyedül neked a názáreti ácsnak, Mária gyermekének van szavad:  „Lázár, jöjj  ki!” És a te szavadra Lázár megmozdul, feláll és elindul testvéreihez!! 

A végtelenre szomjas lelkem hozzád fordul nagypéntek keresztútján irántunk való  szeretetedet megvalló Istenem, és Márta szavaival én is hangosan kimondom: „Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!” 

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Antal atya sírja Küküllőkeményfalván

   Abban az időben Lázár testvérei  megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd,  beteg,

   akit szeretsz!” Amikor Jézus  meghallotta ezt, így  szólt: „Ez a  betegség

   nem halálos,  hanem Isten  dicsőségére fog  szolgálni, hogy  az Isten  Fia

   megdicsőüljön.” Jézus  szerette őket:  Mártát,  Máriát és  Lázárt.  Amikor

   tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,

   aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”

   Amikor Jézus  megérkezett, Lázár  már négy  napja a  sírban feküdt.  Amint

   Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.

   Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a

   testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja  neked.”

   Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt:

   „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus  folytatta:

   „Én vagyok a feltámadás és  az élet. Aki hisz bennem,  még ha meg is  hal,

   élni fog. Mindaz, aki él és hisz  énbennem, az nem hal meg örökre.  Hiszed

   ezt?” Márta  ezt válaszolta  neki: „Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a

   Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!”  Jézus  a  lelke  mélyéig

   megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak:

   „Jöjj, Uram,  és  lásd!”  Ekkor  Jézus könnyekre  fakadt.  Erre  a  zsidók

   megjegyezték: „Nézzétek,  mennyire  szerette  őt!”  Némelyek  azonban  így

   szóltak: „Ő, aki visszaadta a  vak látását, nem akadályozhatta volna  meg,

   hogy meghaljon?”

   Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy  kővel

   elzárt barlang volt.  Jézus így szólt:  „Vegyétek el a  követ!” Márta,  az

   elhunyt testvére megjegyezte: „Uram,  már szaga van, hiszen  negyednapos.”

   Jézus ezt válaszolta neki:  „Mondtam már neked,  hogy ha hiszel,  meglátod

   Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és

   így szólt: „Atyám, hálát adok  neked, hogy meghallgattál. Én ugyan  tudom,

   hogy mindenkor  meghallgatsz,  csak a  körülálló  nép miatt  mondom,  hogy

   higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:

   „Lázár, jöjj  ki!” A  halott azonnal  kijött, kezén  és lábán  a  rátekert

   leplekkel,  arcán  pedig  a  kendővel,  amelyet  fejére  csavartak.  Jézus

   megparancsolta: „Oldjátok föl,  hogy járni tudjon!”  A zsidók közül,  akik

   Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

   Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45

 ....rájössz,  hogy Galileából  nem származik  próféta! Jn 7,53

Galileában másodrendű emberek élnek?! Az ember gőgjében, nacionalista butaságtól vezérelve, még az Istent is ki meri osztani!

Kétezer évvel ezelőtt élt embereken ne botránkozzunk, hanem alázattal nézzünk magunkba és gondolkodjunk el, hogy hányszor próbálunk mi is emberi "okosságunk" alapján, utat mutatni az isteni gondviselésnek, Teremtőnk szent akaratának....  Istenünk a világ ura, az Ő gondolatai nem a mi gondolataink, az Ő végtelen szeretetét mi csak csodálhatjuk, de felül nem írhatjuk soha! 

Erdélyben volt egy Mária jelenés, főpásztoraink is hitelesnek ismerik el annak ellenére, hogy sokan botránkoztak azon, hogy egy magyar katolikus templomban egy vak roma származású asszonyhoz szolt Mária, román nyelven.

Imádkozzunk alázatért, hogy felszabaduljunk mi magunk is a görcsös előitéleteinktől, és valóban Jézus Krisztus felszabadító szeretetének hirnőkei lehessünk a sok-sok téveszmétől, hiú, kapzsi érdekek által gúzsba kötött világunkban!

Szeretettel,

Csaba t. 

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a  nép közül egyesek  felkiáltottak:  „Ez  valóban  a  Próféta.”  Mások  meg  azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak  azonban olyanok, akik megkérdezték:  „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a  Messiásnak?” Erre szakadás támadt  a nép között.  Néhányan el  akarták őt  fogni, de  senki sem  mert rá  kezet emelni. A  szolgák  (akiket Jézusért  küldtek),  nélküle tértek  vissza  a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok  felelősségre vonták őket: „Miért  nem hoztátok őt ide?” A  szolgák mentegetőztek: „Ember  így még nem  beszélt!”

Erre a farizeusok rájuk  förmedtek: „Csak nem  vezetett titeket is  félre?

Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok  közül?

Csak ez az átkozott népség, amely  semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor  az egyik tanácstag,  Nikodémus, aki  egy alkalommal  éjnek idején  fölkereste Jézust, így szólt: „A  mi törvényünk nem  ítélkezik senki felett  anélkül, hogy ki ne  hallgatta volna, és  meg nem állapította  volna, mi  (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy?

Kutass csak utána,  és rájössz,  hogy Galileából  nem származik  próféta!”

Ezután mindegyikük hazatért.

Jn 7,40-53

Mi a különbség Jézus és köztünk?!

Jézus munkájáért nem kapott díjakat, elismerést, még fizetést sem, szolgálati lakás, autó sem járt neki, sőt képmutató farizeusok az életére tőrnek és mégis végzi fáradhatatlanúl a dolgát!! Megy, tanít, gyógyít, mindenkihez van jó szava és közben sunyi gazdag emberek, olyanok, akik az emberiségnek semmit nem adtak az életére törnek!! Alattomos, sunyi rákos daganat az életet szolgáló tüdőt rágja!! 

Mielőtt ítélkeznék, gondolkodjak el, vajon én Jézus nyomában járok, vagy pályázgató, fizetésért semmit nem csináló, másokat leszóló, farizeus, udvari  pap vagyok?? Vajon környezetem minek tart,  élet leheletét közvetítő tüdőnek, vagy az azt szétrágó rákos daganatnak?!

Szeretnék Krisztus nyomában járni!!

Csaba t. 

Kép: Dévai gyerekek örvendenek a tavasznak

A  csodálatos  kenyérszaporítást  követő   viták  után  Jézus   Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére  törtek.

Közeledett a  zsidók  Sátoros-ünnepe. Miután  rokonai  elzarándokoltak  az ünnepre, Jézus is fölment utánuk  Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan,  hanem titokban. Amikor  a templomban  tanítani  kezdett, a  jeruzsálemiek  közül néhányan  ezt  kérdezték:  „Nemde  ő  az,  akit  halálra  keresnek:   íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A  Messiásról pedig, ha majd  eljön, senki sem  tudja, honnan való.”  Erre Jézus, aki  a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt  is tudjátok, honnan vagyok. Én nem  magamtól jöttem. Az Igaz (Isten)  küldött engem, akit ti nem  ismertek. Én viszont ismerem,  mert tőle vagyok, és  ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

Jn 7,1-2.10.25-30

„Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.”  Jn 5,17

Isten szeretne megajándékozni a becsületes munka örömével, az alkotás, a teremtés, a gyümölcstermés semmi máshoz nem hasonlítható tiszta, felemelő, életünknek értelmet adó boldogságával! Merjünk igent mondani az életre, a kétkezi becsületes munkára, vállaljuk a szellemi, lelki feladatainkat, és vigyük azokat jó végre! 

A gyermekeknek a tanítók, tanárok nem adnak olyan feladatokat, melyek meghaladják az ők képességeiket, egészen biztos, hogy a jó Isten, világunk legnagyobb pedagógusa, nem biz ránk olyan munkát, melyhez nem adna erőt, talentumot! Olyan könnyen mondjuk a gyerekeknek, hogy ne nyafogjanak, hisztizzenek a lecke mellett, hanem szépen álljanak neki és lépésről-lépésre oldják meg a feladatot, tanulják meg azt a tananyagot mit feladtak nekik, mert az az ők hasznukra lesz, hisz így ügyesednek, nőnek fel az élet igazi kihívásaihoz! Magunkat is ugyanezekkel a szavakkal kellene biztassuk, mert egészen biztos, hogy nincs előttünk olyan Isten akarata szerinti feladat, munka, mit ha alázatos kitartással felvállalunk, ne tudnánk jó végre vinni!

A bányászok szép köszöntésével kívánok jó munkát: Szerencse fel! 

Csaba t.  

Egy alkalommal  Jézus ezt  mondta a  zsidóknak: „Az  én Atyám  szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók  még inkább az életére törtek,  mert nemcsak a  szombati nyugalmat szegte  meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit  sem tehet önmagától. Csak  azt teheti, amit  az Atyánál lát.  Amit ugyanis  az Atya cselekszik,  azt cselekszi  a Fiú  is.  Az Atya  szereti a  Fiút,  és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is  mutat majd neki, hogy  csodálkozzatok rajta.  Amint ugyanis  az Atya  halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra  bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a  Fiút nem tiszteli, az  nem tiszteli az  Atyát sem, aki  a Fiút küldte.  Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az  én tanításomra, és hisz abban,  aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.

Meghallják, és  életre  támadnak.  Amint  ugyanis  az  Atyának  élete  van önmagában, a  Fiúnak is  megadta, hogy  élete legyen  önmagában. A  Fiúnak hatalmat adott arra  is, hogy  ítéletet tartson,  mert ő  az Emberfia.  Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,  amikor a halottak meghallják az  Isten Fiának szavát, és előjönnek  sírjukból. Akik jót cselekedtek,  feltámadnak az életre; akik  rosszat tettek, feltámadnak  a kárhozatra. Én  önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a  magam akaratát keresem,  hanem annak akaratát,  aki küldött engem.”

Jn 5,17-30

„Uram! Nincs emberem....." Oly sokfelől hallható ez a kiáltás! Sok magányos ember van aki szenved, akin nincs ki segítsen! Sok-sok gyermek némán, egyetlen könnycsepp nélkül sikolt, kéri, hogy segítsünk! Megsebzett tájak, romos épületek is némán kiáltanak, segítségünket kérik! Egész népek, nemzetek kiáltanak igazságos, szabadságunkat tiszteletben tartó béke után, biztonságot adó szervezett rend után, őszinte, vigasztaló, igaz emberi szó után!

Csodálom Jézus magatartását, megszakítja az útját, szerényen odamegy az emberhez és megszólítja: „Akarsz-e meggyógyulni?” Igen, Jézus kilép a saját világából és felkínálja a segítségét, nem tör ajtóstól az emberre, s mikor az segítséget kér, akkor minden fölösleges szöveg nélkül, a 38 éve béna emberhez így szól: „Kelj  föl, vedd ágyadat, és járj!”

Adná az Isten, hogy önmagunkba zárt önző világunk falait áttörve, felfedezzük a körülöttünk lévő, segítség után kiáltó testvéreinket, meghalljuk az ők sokszor hangosan ki sem mondott panaszát, és erővel, lendülettel, az ők segítségükre tudjunk lenni! Sokan némák, nem merik, nem tudják kimondani, talán meg sem tudnák fogalmazni azt, ami fáj nekik, csak szenvednek magányosan! 

Bethesda mindenütt ott van, a környezetedben lévő, segítséget kérő testvéredhez indulj el most! Igen, ezt az elmélkedést elolvasva, állj fel és indulj el, vagy legalább telefonon hívj fel valakit, kinek a te szavad, vigasztaló bátorításod örömet okoz! Lépj ki önzésed magányából, azok közül a falak közül, melyről azt hiszed, hogy megvéd, de mely csak megfojtja szeretetre, jóságra, örömre szomjazó lelkedet, és tégy jót szeretetből!

Jó utat, 

Csaba t. 

Kép: Petrozsényben, a Jézus Szívéről elnevezett gyermekvédelmi otthonunkban van egy kommunizmus alatt meggyalázott szétvert kápolna. Hosszú évekig itt tartották a bányászoknak az ateista nevelést, aztán romoson magára hagyták! A kápolnát kitakarítottuk, de úgy érezzük, hogy Isten azt akarja, hogy rendbeszedjük, felújítsuk, hogy legyen a Zsil völgyi magyaroknak egy diszterme, ahol nem csak imádkozhatnának, hanem egy - egy előadást, színdarabot is tarthatnának! Nekem ez a meggyalázott kápolna is szótlanul segítség után kiált!!

A húsvéti  ünnepekre Jézus  fölment  Jeruzsálembe. Volt  Jeruzsálemben  az úgynevezett  Juh-kapu  mellett  egy  fürdő,  amelyet  héberül  Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka  volt, ahol  nagyon sok  beteg feküdt:  vakok, sánták és  bénák. Volt  ott egy  harmincnyolc éve  beteg ember  is.  Jézus látta,  ahogy   ott  feküdt,   és  megtudta,   hogy  már   régóta   beteg.

Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!  Nincs emberem, aki  levinne  a fürdőbe,  amikor  mozgásba  jön a  víz.  Mire  én odaérek, már más lép be előttem.”  Jézus erre azt mondta neki: „Kelj  föl, vedd ágyadat, és járj!” Az  ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát,  és járni kezdett.  Aznap  éppen szombat  volt.  A zsidók  ezért  rászóltak  a meggyógyított emberre:  „Szombat van;  nem szabad  az ágyadat  vinned.”  Ő

azonban így válaszolt  nekik: „Aki meggyógyított,  azt mondta nekem:  Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis  továbbment, amikor tömeg verődött össze  a helyszínen.  Később  Jézus  a   templomban  találkozott  a   meggyógyított emberrel, és  ezt  mondta  neki:  „Látod,  most  meggyógyultál.  Többé  ne vétkezzél, hogy  valami  nagyobb bajod  ne  essék!” Az  ember  elment,  és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A  zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.

Jn 5,1-16

„Melyik órában lett jobban?” Időnk kevés! Mennyire használom ki az időt?! 

Jézus Krisztus, a három évnyi nyilvános működés "idejét" hihetetlenül jól kihasználta! Végzi a munkáját, közösséget alapít, tanít, gyógyít, bejárja egész szülőföldjét! Ott alszik ahova befogadják, azt eszik amivel megkínálják, de bármerre is megy, emberek gyógyulnak, talpra állnak, kiegyenesednek a gerincek, mosolyra igazodnak az arcok, és megfogják egymás kezét az emberek! 

Krisztusnak, az időt bölcsen kihasználó szép vonása felragyog az én életemben, arcomon? Vagy én csak rohangálok maradandó "csodák" nélkül, ülök ernyedten álmok, tervek hiányában!? Ki tudja hány év, nap, perc van még hátra az életünkből!?

Feladataink végzésére bátorítva, 

Csaba t. 

Kép: A Szászkézdi óra valóban az idő múlását mutatja.... elmúlt az idő felette....

Egy alkalommal  Jézus Szamariából  Galileába ment.  Jóllehet maga  mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn  Galileába érkezett, az  ottaniak szívesen  fogadták.  Látták ugyanis  mindazt,  amit  Jézus az  ünnepek alkalmából  Jeruzsálemben cselekedett,  mert ők  is  ott voltak az ünnepeken. Így  jutott el Jézus újra  a galileai Kánába, ahol  a vizet borrá változtatta.

Élt Kafarnaumban  egy királyi  tisztviselő,  akinek a  fia  megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment  hozzá, és kérte: jöjjön  és gyógyítsa  meg a fiát.  A gyermek  már halálán  volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”  A királyi tisztviselő azonban  így szólt:  „Uram, jöjj,  mielőtt meghalna  a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj  csak! Fiad él.” Hitt az ember  Jézus szavának, és  elment.  Még  útban volt  hazafelé,  amikor  eléje  futottak szolgái, és  kijelentették,  hogy a  fia  él. Megkérdezte  tőlük:  „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap  déltájban hagyta el a láz.”  Az apa visszaemlékezett, hogy abban az  órában mondta neki Jézus: „Fiad  él.”  Erre hitt ő maga, és vele  egész házanépe. Ez volt Jézus második  csodája,  amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

Jn 4,43-54

„Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik  látnak, megvakuljanak.”  Miért nem lehet örvendeni annak, hogy egy vak meggyógyul és lát? Miért komplikálódik el az, ami olyan egyszerű? 

Iskolába menni fáj a lábam, hazajönni nem fáj semmi - mondta csillogó szemmel a nagy igazságot a dévai otthonunk egyik apró gyermeke! Még a nagyobb kamaszok is zokszó nélkül képesek rövid idő alatt hosszú szövegeket kívülről megtanulni, játszva előadni egy - egy színdarabot, de az iskolába egy - két szakasz versnél, vagy egy képlet elsajátításánál lefagynak, és sokszor minden olyan erőltetett, torz lesz! Miért van ez így? A gyermek kíváncsi, jó tanulni, jó tanítani, de akkor ami ilyen egyszerű, az miért kuszálódik össze, miért lógnak az órákról a gyerekek, s érzik sokszor úgy, hogy ők és a tanárok nem egy csapatban játszanak? 

Talán mi tanárok, nevelők több játékosságot, vidámságot kellene az óráinkba belelopnunk, s ti gyerekek jó lenne ha megpróbálnátok az iskolában eljátszani jókedvvel, akár egy színdarabban előadni a nagyszerű, figyelő, kíváncsi diákot! A jó tulajdonságokat erényeknek nevezzük, ezek tudatos gyakorlása, elsajátítása nagyon fontos! Próbáljunk meg jók lenni, figyelni, hiszem, hogy néhány próbálkozás után már tökéletesen fog menni! A tudatosan vállalt, gyakorolt jó tulajdonság, szép erények lassan beépülnek személyiségünkbe, ez a jellemnevelés, önmagunk tudatos felépítése! 

Új hét, új lehetőség, fussunk neki a tanulásnak, tanításnak, világunk érdekes, csodálatos titkainak felfedezésének, önmagunk formálásának, nevelésének! Hiszem, ha komolyan erőlködünk, ledőlnek a bennünket elválasztó, sötétséget jelentő falak, s egy olyan csodálatos tájra juthatunk, melyet jó bebarangolni, hol öröm embernek lenni! 

Bizalommal, 

Csaba t. 

Kép: Szent László élete, előadják a Csíkszentsimoni Szent László Otthon diákjai

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált  a nyállal,  a sarat a  vak szemeire  kente, és  így szólt hozzá: „Menj, mosakodj  meg a Siloe  tavában.” Siloe annyit  jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.

A szomszédok, és akik  azelőtt koldusként ismerték,  így szóltak: „Nem  ez az, aki itt  ült és koldult?”  Egyesek azt mondták,  hogy: „Ez az!”  Mások pedig: „Nem, csak hasonlít  rá.” Ő azonban  kijelentette: „Én vagyok  az.”

Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz.  Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált  és megnyitotta a vak szemét,  szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett  látni.

Ezt válaszolta: „Sarat tett  a szememre, megmosdottam,  és most látok.”   

A farizeusok közül egyesek  megjegyezték: „Nem  Istentől való  az az  ember, hiszen nem  tartja meg  a szombatot.”  Mások azonban  így szóltak:  „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.

Azután újból  faggatni  kezdték  a  vakot: „Te  mit  gondolsz  arról,  aki megnyitotta szemeidet?”  Ő  azt  felelte: „Hogy  próféta!”  A  zsidók  ezt felelték neki: „Te oktatsz minket,  aki mindenestül bűnben születtél?”  És kitaszították őt.

Jézus  meghallotta,   hogy   kitaszították.   Amikor   találkozott   vele, megkérdezte tőle:  „Hiszel-e az  Emberfiában?” Ő  így válaszolt:  „Ki  az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.

Azután Jézus  ezt  mondta: „Ítélkezni  jöttem  e világra,  hogy  akik  nem látnak, lássanak, és akik  látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt  néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte:  „Csak nem vagyunk mi is  vakok?”

Jézus így  felelt:  „Ha vakok  volnátok,  bűnötök  nem volna.  De  ti  azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Napi evangélium – 2017. március 25. – Szombat

Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)

Isten egyedül is megválthatta volna a világot, de milyen szép, hogy Ő csapatot formál, megszólítja Máriát, Szent Józsefet, az apostolokat, a tanítványokat, hívja, kéri őket, hogy segítsenek jobbá, szebbé tenni a világot! Jézus számára nem csak a názáreti szeplőtelen szűz, de a bűnös Zakeus, Mária Magdolna, az idős Nikodémus, vagy a sírokhoz kiláncolt, senkinek nem kellő garadai ördöngös is kell, ők is jók! Az elesett ember is alkalmasak, a teremtés továbbvitelében, lám a mester kezében az eldobott kő szegletkővé válik! Jézus Krisztus nagy szeretettel  hívja a kortársait, s általuk mindannyiunkat: "gyertek hozzám mindnyájan.... felüdítelek titeket.... gyertek, mert az aratnivaló sok, a munkás kevés!

Máriának a nagysága, méltósága, hogy "igent" mond a hívásra, társa lesz Istennek a világ megváltásában! Ugyanez a szép lehetőség mindannyiunk számára megadatott, Teremtőnkkel egy asztalhoz ülhetünk, imádságos szeretetben fürkészhetjük Istenünk akaratát, és gyönge vállunkkal mellé állva társai, partnerei lehetünk világunk továbbteremtésében! Igazi nagy kaland, kihívás Jézus Krisztussal együtt élni, dolgozni a mindennapokban, úgy ahogy Mária, Szent József is tette a názáreti kis házban kétezer évvel ezelőtt!

Éljünk a lehetőséggel, s az ajtónkon kopogtató Úrnak, Mária példájára mi is mondjunk alázattal igent, minden kicsinységünk, gyengeségünk ellenére is! Teremtőnk elég hatalmas ahhoz, hogy akár egy törött kis ceruza csonkkal tovább írja szent Fia szép evangéliumát!

Mária gyermeke nem veszhet el! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” 

Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” 

Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” 

Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.

Lk 1,26-38

A leglényegesebb kérdésben az emberek egyetértenek és igazat adnak Krisztusnak, de mégse a szeretet parancsa szerint élnek!? Miért?

Sajnos, bár mi nem megyünk ki negyven napra a pusztába, a gonosz azért bejön hozzánk és ugyan úgy ahogyan Jézust, minket is megkísért! Megkísért a fogyasztás bűnével: mond ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré, és te habzsolj, fogyassz! Megkísért a birtoklás bűnével: ha leborulsz előttem, mindent neked adok, az egész bevásárló központ a tied lesz, és végezetül a hatalom bűnébe is bele próbál rángatni: dobd le magadat a templom tornyából, az angyalok felfognak, a tenyerükön hordoznak, te meg nagy leszel, sztár, híres ember! Igen, a gonosz mindannyiunkat megkísért, és sajnos mi nem tudunk nagyon sokszor ellene mondani a kísértőnek, és a mohóság, a kapzsiság, a bírvágy, a hiúság, a hatalomvágy és a többi bűnös vágy letérít az általunk is jónak látott, kitűzött útról!

Nagyböjtben éppen ezért, nem elég a bűnbánat, hanem ezeket az alattomos, sunyi vágyakat is fel kell fedezzük önmagunkban, s akár az orvos a begyulladt vakbelet, könyörtelen határozottsággal ki kell vágjuk az életünkből! Ha a szeretet parancsát akarjuk követni, akkor csak annyit kell a tányérunkba mernünk, amennyi szükséges és elégséges az életünk fenntartásához, annyi anyagi dolgot vásároljunk össze, rakjunk a hátizsákunkba, amennyire szükségünk van, mert mindazt mit birtoklunk, hurcolnunk is kell magunkkal, és végezetül az uralkodás helyett a testvéreink tudatos szolgálatát kell vállaljuk! A szeretet útján nehéz elnehezedett, elhízott testtel, anyagi dolgok közt botorkálva, hatalom után sóvárogva menni! Ne feledjük, a fölösleges kilók, terhek lehúznak, a szegénység szabaddá tesz, és az egyszerű, szolgáló, tudatosan vállalt kisebb testvérség felemel, megszentel, testvéreid kedves barátjává tesz!

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az  időben egy  írástudó  megkérdezte Jézustól:  „Melyik az  első  a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az  Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb parancsolat.”

Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más. És  azt  is, hogy  őt  teljes szívünkből, teljes elménkből és  teljes erőnkből szeretni,  embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy  véres áldozatnál.”

Jézus az  okos  felelet hallatára  megdicsérte:  „Nem jársz  messze  Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.

Mk 12,28b-34